Bár méretben jóval elmaradnak a horrorfilmek “óriás sztárjaitól”, azért hazánkban is élnek olyan pókok, melyek mérete tekintélyt parancsoló. Úgy döntöttünk, jobb ha utánajárunk a dolognak. Megkérdeztük az ökológust, melyek a Magyarországon élő legnagyobb pófajok. Gallé Róbert, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa eloszlatta kételyeinket.

“Az óriás keresztespókot könnyű felismerni, nem csak a jellegzetes mintázata alapján, de hatalmas termete miatt is. Európa egyik legnagyobb pókjának mérete jelentősen meghaladja a mindenki által jól ismert koronás keresztespókét. A nőstények nagyobbak, mint a hímek, testhosszuk eléri a 2,5 centimétert is”

-mesélte Gallé Róbert az ÉrzőLénynek.

Ez az Európa déli részén elterjedt faj elsősorban a meleg, napos élőhelyeket kedveli. Cserjéseket, magas lágyszárú szinttel rendelkező területeken találkozhatunk vele meleg nyári napokon, itt készíti nagyméretű kerekhálóját, mely segítségével hatékonyan ejti zsákmányul a repülő, ugró ízeltlábúakat.

A szongáriai cselőpók Európa legnagyobb pókja. A nőstények, testhossza meghaladja a 3 centimétert. Elsősorban Kelet-európai faj, a Kárpát-Medencében éri el leterjedésének nyugati határát. Szintén meleg, napos élőhelyeket kedvel, elsősorban nyílt gyepeken fordul elő, ahol a talajba elkészíti járatát.

“A keresztespókokkal ellentétben nem készít fogóhálót, a járatának bejáratában ülve várja, hogy a talajfelszínen mozgó zsákmánya a közlébe érjen, és egy hirtelen lerohanással a járatába húzza a zsákmányt, ahol boldogan elfogyasztja. Szemünk elé leggyakrabban a nőstényeket kereső hímek és a telelőhelyet kereső egyedek kerülnek.”

-fejtegette a kutató.

Az ökológus szerint a fenti pókok méretük miatt talán félelmetesek lehetnek, azonban az emberre nézve ártalmatlanok, mérgük nem erős. A magyarországi pókok közt nincs olyan faj, mely harapása komolyabb veszéllyel járna, csak a nagyobb pókok képesek átharapni a bőrünket, de ilyen típusú védekezéshez a legritkább esetben folyamodnak. Emberrel még tévedésből sem táplálkoznak.

Fotók: Pixabay, izeltlabuak.hu / Ujvári Zsolt, Wikipedia