Az Év beporzói 2024 szavazáson 1141-en vettek részt – írta a szavazást meghirdető Magyar Környezeti Nevelési Egyesület.

A szavazatok 52,4%-ával a boglárkalepkék végeztek az első helyen, a pillangók és a fehérlepkék előtt. 

A 2024. évi versenyben a valódi nappali lepkék közül választottak ki három kisebb csoportot. A hazai mintegy 3500 lepkefajból csak 170 körüli a nappaliak száma. Pödörnyelvük segítségével – melyet általában a laprugóhoz hasonlóan feltekerve, “pödörve” tartanak és csak a táplálkozáskor nyújtanak ki – olyan virágok nektárjához is hozzáférnek, melyekhez más beporzó rovarok nem.

Vannak köztük válogatósak, és vannak, amelyek többféle, vagy sok növényfaj virágját látogatják. Ugyanez érvényes a hernyóikra is, csak ők a zöld leveleket, hajtásokat fogyasztják.

Sok színpompás, látványos fajuk van, pedig a szárnyuk színtelen. A csodálatos színek a szárnyakat tetőzsindelyszerűen borító apró pikkelyek optikai tulajdonságaiból fakadnak. A pigment tartalmú pikkelyek a fehér fény bizonyos színű (hullámhosszú) összetevőit visszaverik, ezt a színt látjuk mi. Más pikkelyek finomszerkezete fényinterferenciát okoz, így látszódik a fémesen csillogó szín. A különböző pikkelyek elhelyezkedése adja ki a szárny mintázatát. Különlegességük, hogy ők látják a piros színt is, ellentétben a legtöbb beporzóval, köztük a méhekkel.

Mindhárom családban vannak védett fajok.

Boglárkalepkék

A sarkvidékek kivételével valamennyi kontinensen megtalálható boglárkalepkefélék (Lycaenidae) Magyarországon is gyakoriak. A hazai fajok többsége kék színéről ismerhető fel.

Leggyakrabban a hímek szárnyának a felszíne kék, a nőstényeké barna. A szárnyak fonákán változatos, színes mintázat van. Vannak köztük olyanok is – például a szerecsenboglárkák, a tűzlepkék –, melyek egészen más színűek. Az élénk színek alapján párválasztáskor a lepke repülés közben is felismeri fajtársait, versenytársait. A boglárkalepkék egyes fajainak hernyója hangyabolyban (a hangyafészekben, a hangyakolónia tagjai által táplálva) fejlődik, másokat hangyák kísérnek éjszakai táplálkozási útjaikon. A hernyó a hangyákéhoz hasonló illatával tévesztheti meg őket. Egyes hernyók és gazdahangyáik ciripelőszerve hasonló felépítésű, így a feltételezések szerint hangjuk is segíti a gazda becsapását. Olykor még a lepkék tápnövénye sem akármi lehet. Az ő szerethető példájukon át is elcsodálkozhatunk az evolúció során létrejött kapcsolatok bonyolultságán, érzékenységén.

Fehérlepkék

A fehérlepkék (Pieridae) családjába több mint 1000 ismert faj tartozik. Legtöbbjük a trópusokon él. Hernyóik általában többféle növényt fogyasztanak. Néhány fajuk jól alkalmazkodott még a művelt földekhez, konyhakertekhez is, és vannak köztük kifejezetten ritka, csak egy-egy élőhelyen, tápnövényen előfordulók is. A közismert káposztalepke, a répalepke, galagonyalepke, vagy a repcelepke mellett gyakran találkozhatunk a Kárpát-medencében többek között a hajnalpírlepkével, a citromlepkével is. Egykor a Bükkben, a Tornai-karszton gyakori volt a keresztesvirágú növények leveleit kedvelő magyar fehérlepke, melynek állománya az élőhelyek csökkenése miatt napjainkra igencsak megfogyatkozott, ezért hazánkban védett.

Pillangók

A pillangók (Papilionidae) a legnagyobb és leglátványosabb nappali lepkék, szépségükhöz csak a hasznosságuk fogható. Körülbelül 100 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. A sarkvidékek kivételével mindenütt elterjedtek. Többségük trópusi tájakon él. Gyakran közülük kerülnek ki a lepkeházak látványos, lassú röptű példányai.

Hazánkban mindössze négy fajuk honos: a farkasalmalepke, a fecskefarkú lepke, a kardoslepke és a kis apollólepke. Alapszínük sárga vagy fehér; hátsó szárnyukon nemritkán színes szemfoltot találunk. A hirtelen szétnyitott szárnyakon elővillanó erős színek és a szemre emlékeztető foltok elijeszthetik a ragadozókat. Legtöbbjüknek a virágok nektárja a kedvenc eledele, de sok más lepkéhez hasonlóan más folyadékokat is felszívhatnak, például lédús gyümölcsökből, nedves talajból. Van faj, melynek hernyója csak a nevében jelzett növényen él, a többiek többféle növényen, két faj a kertekben is fejlődhet.

Fotók: Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Szalai Tünde