ÉrzőLény

Élni és élni hagyni

Egyéb

Héra megszökött, de végül szerencsésen hazatért

„Héra egy egyéves, gyűrűzött rózsa kakadu, akit már fióka kora óta nagyon vártam. A szomszédban, Grezsa Imrénél született még tavaly tavasszal, majd Kisteleken kézhez szoktatva nevelték, így rendkívül szelíd lett. Kisteleken a nyáron többször meglátogattam, és amikor már önállóvá volt, elhoztam haza. Azóta már családtag nálunk”

-mesélte Kassai Péter az ÉrzőLénynek, majd hozzátette, amikor otthon van, tárva-nyitva van a kalitkája, nincs bezárva, szinte állandóan a vállán tartózkodik. Nagyon bújós társ.

Péternek „bújós” Héra a negyedik madara, a szárnyas annyira szelíd és barátságos, hogy szó szerint a gazdájához dörgölődzik egy kis simogatásért. Héra nagyon igényli a szeretetet, kötődő kis tollas társ a mindennapokban. A rózsa kakadu akár 40-50 évig is él, de tudnak olyanról, hogy egy madár 70 éves volt, amikor kimúlt.

Héra nagyon csendes, alig beszél. Ha ránéznek, előszeretettel rázza meg a fejét vagy bólogat, viszonozva az emberi tekintetet.

„Hosszú távra vásárolt kedvenc, lényegében az első nagypapagájom, egyben remélhetőleg az utolsó is. Éppen ezért különösen fájt volna az elvesztése”

-fejtegette Péter.

A boldog gazditól megtudtuk, a madár igényli, hogy minden nap foglalkozzanak vele. Ez a papagáj roppant okos, és képes akár depresszióba zuhanni, ha elhanyagolják.

Egy időben Péter sokat túlórázott, és ez meg is látszott kis barátján, többször megtépkedte a tollait. Héra kíváncsi és játékos, ugyanakkor nagyon félénk az új dolgokkal szemben, többször a neki vásárolt játékoktól is tartott, de idővel megszokta őket. Szeret Péterrel utazni, nagyon jól bírja az autózást, olyankor kíváncsian kémleli a tájat.

„Többször voltam vele odakinn a szabadban, sosem repült el rólam, vagy ha igen, csak pár méterre és már iszkolt is vissza mikor rájött, hogy megrezzennek a növények a szárnycsapásaitól. Sajnos túlságosan megbíztam benne, és így egy nap elrepült”

Péter és Héra aznap az udvaron fogadta a vendégeket. A kakadu az idegeneket mindig félve figyelte, ez most sem volt másként – megijedt és elröppent gazdája válláról.

Péter azonnal megkerülte a házat, de a madarat sehol nem találta, pedig egészen sötétedésig harmadmagával kereste. Másnap autóba ült és abba az irányba indult, amerre a madár repült. Kiposztolta a facebookra is, hogy keresi, és bár sokan megosztották a posztot, a csalódott gazda csak nem akadt kedvence nyomára.

Szatymazon több plakátot is elhelyezett, a postánál, a boltoknál és a buszmegállóknál. Közben két telefonhívás érkezett, és Péter azonnal a helyszínre sietett, de sajnos az észlelt állatok nem papagájok voltak.

Majd Kassaiéknál egy héttel később, szombaton ismét megcsörrent a telefon. Nagyjából egy kilométerre, a jánosszállási kertek szélében – az 5-ös út közelében -, egy udvaron találták meg a szökevényt, a gyerekek kapták el, miközben játszottak.

„Az édesanyjuk hívott, miután a testvérétől megtudta, hogy a keresik ezt a madarat. Elmnetem a címre, és ott volt a kis papagáj egy gyümölcsös ládában. Adtak neki vizet, de láthatóan Héra nagyon elfáradt. Ahogy megszólítottam, azonnal felkapta a fejét, felismert, elkezdett csipogni, és odajött a láda széléhez. Magamhoz öleltem, majd megköszöntem a megtalálónak, aki nem fogadta el tőlem a pénzjutalmat, amit felajánlottam korábban.”

Péter nagyon hálás az asszonynak. Hérát az egyhetes kaland teljesen lemerítette, otthon egy óriásit evett, majd a gazdi vállán jó fél napot pihent.

„Nem találtam sérülést rajta. Megfürdettem, és jöhetett a hajszárító, amit egyébként nagyon szeret, ilyenkor mindig felborzolja a tollait, kitárja a szárnyait. Az egész család nagyon boldog, hogy hazatért.”

fotók: Kassai Péter