Kőhalmi Kálmán és felesége, Kőhalminé Varga Szilvia élete több mint egy évtizede a lovak körül forog. A házaspár Esztergom melletti farmján már-már idillikus életet él az állatokkal.

A lovak fotózásával foglalkozó Kálmán és a tenyésztés iránt érdeklődő Szilvia másfél tucatnyi szebbnél szebb ló mellett hűséges kutyákkal és szeszélyes cicákkal osztja meg otthonát. A lótartás mellett fontos munka a farmon a tenyészkancák csikóinak emberközpontú nevelése, földről való idomítása, és érzéketlenítése.

Kőhalmi Kálmán káprázatos fotóit sokan ismerik a lovas berkekben, a férfi minden nap igyekszik megörökíteni a farmot belengő harmóniát, állat és ember kapcsolatát. Kálmánék „lovas élete” tizenegy éve kezdődött, amikor Szilvia közelebbi ismeretséget kötött egy telivér kancával. Annyira jól sikerült az első találkozás, hogy a pár rövid idő alatt a lovak varázslatos világában találta magát.

Mióta foglalkoznak lovakkal? Hogyan lehet „beleszeretni” a lovak világába?

11 éve vagyunk kapcsolatban a lovakkal, ez egy érdekes történet. Amikor Szilvia elkezdett lovagolni, mindjárt a második alkalommal előállt a témával, hogy van egy lovacska, akin lovagol, és lehetőségünk lenne megvásárolni. Már akkor éreztük, hogy ez inkább „lómentés”, mint vásárlás, de végül megvásároltam Szilviának, az Imperiál leszármazott telivér kancát. Vele kezdett lovagolni. Idősödő, szikár és tűzzel teli ló volt, rengeteg élményt, tereplovaglást és szeretetet hagyott maga után. Aztán jöttek sorban a többiek…

Második lovunk egy nagyon aranyos és egyben keményfejű kis pintó lovacska volt. Magyar Gábor tenyészetéből hozott egy barátom két hucul lovat, ők azért is tetszettek, mert egyrészt foltosak voltak, másrészt kisebbek a szokásosnál. Az egyik pintot természetesen megvettem. Ló és lovasa is fiatal, nyers, és keményfejű volt. Persze, én akkor még nem tudtam lovagolni. Pár évig voltunk együtt, és mivel kicsi volt a ló, gondoltam western stílusban kellene belovagoltatni. Pál Zoli barátom és Ramóna lánya lovagolta be még Gödön, én eközben egy oktató lovon elkezdtem tanulni. Heti több alkalommal jártam fel Vértesszőlősről Gödre, edzések és tanulás volt a napi program. Szép időszak volt.

De igazából a ló és köztem lévő azonosság nem sok örömet adott a lovaglásban, így később Karát eladtam. Nikoletti Petra barátunkhoz került, aki akkor végezte a budapesti Testnevelési Egyetemen a Lovaskultúra Oktató szakot. Kara azóta igazi ugró és military ló lett, ma már pihen, nagyszerű karriert futott a maga nemében.

Közben Szilvia lova meghalt, és nagyjából 2 nap után megvettük Rangost, a kisbérit, aki első látásra szerelem lett. Jó pár év, számtalan terep, öröm és boldogság. Nagyszerű jellemű ló, Mátyás Istvánék agostyáni tenyészetéből. Külön érdekesség, hogy jelenleg Rangos a Ludovika huszárezred tagja Budapesten. Oktatnak vele és a díszegységben lovagolják.

Szakmai végzettséggel rendelkeznek a lovakhoz kapcsolódóan?

Végzettség nélkül, hozzáértés hiányában semmit nem tudsz igazán jól csinálni. Igaz, hogy más területen, de mindketten diplomával rendelkezünk, ám a lovakkal új területre tévedtünk. Felosztottuk egymást között, így Szilvia a tenyésztési oldalról közelített, míg én lovasedző-sportedző képzésre jártam. Szilviát a lótenyésztés, a takarmányozási oldal érdekli, folyamatosan képezi magát. Jelenleg is takarmányozási területen tanul, és a mezőgazdasági technikusi végzettséget is megszerezte. Természetesen, ezekhez szükséges az aranykalászos képzés, ahol azért régebben még elég sok mindent megtanítottak a hallgatóknak.

Jelenleg mekkora az állomány?

14-15 ló az állomány, ez változó, hiszen a csikókat értékesítjük. Sajnos nem lehet megtartani mindenkit. A kezdeti állomány sokat változott, van, aki azóta elpusztult, van, akit kihasználatlanság miatt eladtunk. Kara és Rangos – akiknek lételemük a mindennapi lovaglás – jelenlegi gazdájuknál sokkal jobban tudnak napi szinten edzeni, “dolgozni”. Szóval az állomány cserélődik, szelektálódik.

Milyen fajta lovakat tartanak? Milyen állatok vannak a lovak mellett a farmon?

A szelektációnak is köszönhető, hogy a kancák már többen vannak, elvétve egy-egy idősebb herélt is akad. A fajta szelektáció révén a lovakon belül a quarter horse lett a nagy szerelem. Mellette három kutyusunk van, egy kaukázusi, egy ausztrál kelpie és egy magyar vizsla. Idén lettek cicáink is, ami eddig a kutyusok mellett szinte elképzelhetetlen volt, de megtört az átok, ideszegődött egy anya cica és a legelőn már pockoznak a kandurkák is. Így idén már kiscicák is születtek, akiket Szilvia vasszigorral nevel a természetes életre. Ezt számomra rendszerint nagy nehézség megélni, de a túlélés záloga lesz nekik a következetesség.

Mit jelent Kálmán és Szilvia számára a ló?

Számunkra a ló a szabadság szimbóluma, a végtelen pusztákon vágtázó ménes, akiket senki sem állít meg. Szabadság. De azért elárulom, ennek a szabadságnak nagy ára van. Lassan hét éve vagyunk a saját Farmunkon, a Szilvia Lovas Farmon Esztergomban, és mivel minden időnket, energiánkat a lovakra (és a fényképezésre) fordítjuk, így nincs is más az életünkben. Nem emlékszem, mikor voltunk együtt a tengernél, de jó régen.  Nem hagyjuk itt őket egy napra sem, az újszülöttek miatt pedig már megosztjuk az elmenetelt is: amikor az egyiknek dolga van, a másik itthon marad. Magunk gondoskodunk az állatokról, nincs alkalmazottunk, és mivel mi ismerjük őket a legjobban, ez talán így is van rendjén. Szóval, ami a szabadságot szimbolizálja az egyben egy hatalmas önfeláldozás is. De ezt szeretjük, nem szeretnénk változtatni ezen.

Mit gondolnak az ember és a természet viszonyáról?

Fenntarthatóság, Jövő, Élhető bolygó. Mindent szelektíven gyűjtünk, a hulladékot szétválogatjuk, felhasználjuk a trágyát, veteményezünk. Azzal kísérletezünk, milyen növények szeretik a földet amin élhetünk, mi az, ami elviseli az éghajlat változásait, az extrém erős uv sugárzást. Gerendaházban élünk, ami egy cseppet sem tájidegen, a konyhai “hulladékot” komposztáljuk, visszaforgatjuk. Lehetőség szerint a ruháinkat is körültekintően vásároljuk, de a kinti munkához akár a szép tiszta, másodkézből vásárolt ruha is tökéletes.  99 százalékban biológiailag lebomló mosószereket, mosogatószereket, tusfürdőt használunk. Nem cserélünk 2 évente autót. Ami elromlik, megjavíttatjuk, legyen ez mosógép vagy szerszám, autó vagy telefon.

A fenntarthatóságnak szerintünk ez a záloga. Éppen a minap néztem egy videót egy telefon tesztjéről, aminek az ára 600 ezer forint volt, az előállítási költsége körülbelül a 60 ezret verheti. Szóval, oda kell figyelni, mert itt valami nagyon elcsúszott és ez sokáig nem lesz tartható.

Hogyan telik egy nap a farmon?

A mindennapjainkat a lovak teszik ki, egyénre szabott étrendek, kinek mire van szüksége, foglalkozások a csikókkal. A területeink karbantartása is sok munkát igényel, kaszálások, tisztítások – tényleg a lovak körül forog az életünk. Az időjárás előjelzéssel kelünk-fekszünk, aszerint végzünk mindent. Ha esőt jeleznek, előrébb hozzuk azokat a munkákat, amiket feltétlenül el kell végezni eső előtt vagy azokat, amelyek nehogy esőt kapjanak, ilyen például a szénakazal letakarása geotextíliával, vagy a festés.

A természettel élünk együtt, vele, de nem ellene, hiszen úgyis mi húznánk a rövidebbet.

Reggelente, ha felkelünk és este lefekvés előtt van idő kicsit játszani a kutyusokkal. Az ebek imádják a frizbit.

Én rengeteget fényképezek, míg Szilvia most éppen takarmányozási területen tanul, amit jól tud hasznosítani az idős lovaknál. Nem könnyű ennyi mindent összefogni, de azért a párom megoldja, koordinálja a farmot, a családot. Rengeteg a munka a házon “belül” is, ha csak a szokásost említem, mosás, főzés, takarítás és ehhez még a veteményezés és befőzés is hozzátartozik.

Milyen gondoskodást igényel egy ló? Mennyiben más, mint más háziállatok?

Szerintünk a ló nem igényel különböző törődést, mint bármely másik jószág. Szeretetet és gondoskodást adunk neki, tiszta vizet, bőséges takarmányt. Ehhez jönnek a só, a vitaminok és a személyre szabott abrak. Lovaink nagy teret kapnak az élethez, és ami a legfontosabb, hagyjuk őket „lóként élni”!

A lónak a másik ló az igazi társa, ménesben élik az életüket – hierarchia szerint. Ez jelenti számukra a biztonságot, az ember pedig csupán biztosítja az ehhez szükséges feltételeket. Amit mi kaphatunk ennek fejében, az a tisztelet, a bizalom. Ezek óriási kincsek.

A közvélekedésben az él, hogy a magyar lovas nemzet. Ebből Önök mit tapasztaltak meg? Valóban „lóra termett” a magyar?

A XXI. század embere már nagyon messze került a honfoglaló ősöktől, de még ma is sokan ápolják a hagyományokat. A lótartás során igyekszünk megadni nekik a lehető legtermészetesebb, számukra leginkább hasznos tartási formát, így próbálunk őseink nyomában haladni. De sok minden változott azóta, így alkalmazkodni kell, mind az időjárás változásaihoz, mind a természethez. A lovak időközben szintén sokat változtak, s habár száz év az evolúcióban csak egy másodperc, mégis megfigyelhető az állományokban a változás.

A cikk fotóit Kőhalmi Kálmán készítette.