ÉrzőLény

Élni és élni hagyni

Földlakók

Nutriát cserkelt, de másféle lényre bukkant

Jakabházy Miklós profikat megszégyenítő minőségben fotóz, leggyakrabban a tatai Fényes Tanösvényen szeret lesben állni. A vértesszőlősi építész meseszép felvételeivel hétről hétre elkápráztatja a közösségi oldalon követőit.

A napokban egy különös dolog történt az állatbaráttal kedvenc tanösvényén, ahol a fotós szavaival a legújabb sztárok a hódok.

“Sokszor lát az ember a tanösvényen hódszerű állatokat, ám azok az esetek túlnyomó többségében nutriák. Számomra a meglepetés erejével hatott (lehet, hogy ez csak nekem meglepetés), hogy pár hete láttam hód rágta fát, de akkor kb. nem hittem a szememnek. Aztán az egyik hajnalban ültünk a pallókon Ákossal és egy általam nutriának hitt állat elúszott alattunk. Amikor alánk ért, tisztán látható volt a maga után húzott krikettütő. Na azóta tudom, hogy nem elég nutriának látszani, annak is kell lenni”

-mesélte Jakabházy Miklós a közösségi oldalon.

Magyarország hódállománya a tizenkilencedik században a vadászat miatt kipusztult, 1854-ben Ács mellett, a Concó-patakban észlelték utoljára a vízi rágcsálót. A faj visszatérése az 1990-es évek elején kezdődött, az első hódok Ausztria felől érkeztek a Szigetközbe.

Magyarországon 1996 és 2008 között visszatelepítési program zajlott, részben ennek köszönhető, hogy a hódok ma Magyarország minden folyóján és az alkalmas vízfolyások többségén megtalálhatók.

“Sokszor járok ki Tata belterületének szélére a Réti-tavakhoz. Olykor megül a talajmenti köd reggelenként és a köd mögött felkelő nap nagyon szép fényviszonyokat eredményez. Ez történt áprilisban is, amikor a köd lepel pár méter magasságban úszott a rét felett, a köd előtt pedig ott legelt ez a cakkos fülű suta, amelyet már nem először sikerült lencsevégre kapni”

-mondta az állatbarát az ÉrzőLénynek.

Fotók: Jakabházy Miklós