Ebtenyésztőként és gazdiként is sokat tudott mesélni az ÉrzőLénynek Pálfalvi Edit, aki évtizedek óta négylábúak között él.

Megkeresésünkre a Vadászkutyasuli alapítója elmondta, a kutyák valóban családtagok az otthonukban. Edit fia is a kutyusok bűvöletében él, Zolta a közelmúltban újfent kiválóan szerepelt. Nagy-Pálfalvi Zolta Csaba Káld Hidegkúton, felnőtt mezőnyben Dajmi tacskóval 3/10 helyezést ért el a Magyar Tacskótenyésztők Egyesülete által rendezett bírói kíséret nélküli csapajeles vércsapa versenyen.

A szép eredményhez ezúton is gratulálunk!

A büszke édesanyától több érdekes tényt is megtudtunk a csapajeles versenyekről, a sikeres versenyzés titkairól, és nem utolsósorban kutya és gazdi kapcsolatáról.

Edit régóta foglalkozik tacskókkal. Miben más egy tacskó, mint más fajták?

A tacskó meglehetősen különleges fajta, bár, szinte biztos vagyok abban, hogy mindenki annak tartja azokat a fajtákat, amelyekkel együtt él. A tacsi mégis kicsit átrajzolja a kutyáról alkotott képünket. Már a besorolása is mosolyt csalhat az arcokra, ugyanis kevesen tudják, hogy a tacsi mindenes vadászkutya, „aki” elszántan segíti gazdáját az erdőn, mezőn, sőt a vízben is akár lövés előtti, akár lövés utáni munkában.

Az igazi tacsi emellett kétségtelenül a cukiság bombát is „kimaxolja”. Ha valaki olyan szerencsés, hogy együtt élhet egy tacsival, azt az esetek legnagyobb részében megtiszteltetésnek éli meg. Szoktunk azzal tréfálkozni, hogy ha valakinél egy tacsi együttműködő egy kutyasulis alkalmon az elejétől a végéig, az pontosan érti azt, hogy mit érez az ember amikor az angol királynő becsületrendet adományoz neki.

Mégis, sokan önfejű, makacs zsarnokként is jellemzik a tacskót. Pedig ez elsősorban nevelés kérdése. A jó tacsi kedves, bár valóban kicsit öntörvényű, hiszen évszázadok óta erre szelektálják. Munkájából kifolyólag azok a példányok voltak a kívánatosak, amelyek önállóan tudtak dönteni, akár mélyen a föld alatt is, ahol a gazdik iránymutatására nem számíthattak.

Csak olyanoknak érdemes tacskót választani, akik igazi társállatot keresnek, olyan önálló egyéniséget, amely nem szolgalelkű, de, ha kell szolgálatkész. Nagyon jó barát, de elvárja a kölcsönös tiszteletet.

Hogyan zajlik egy tacskók számára megrendezett verseny?

Tacskók több számban is versenyezhetnek. Vannak az úgynevezett vércsapa versenyek, ahol természetes módon, vagy mesterségesen fektetett vércsapán indulhatnak a kutya-gazda párosok. Vagy bírók kísérik őket, mint a nehezített vagy könnyített vércsapa versenyeken, vagy csapajeleket kell begyűjteni a kiskutya segítségével. A csapajeles munkánál az idő számít, míg a bírói késérettel történő versenyeken a bíró sporttársak értékelik a munkát. Ezeken kívül megértethetik magukat vaddisznós munkában, természetes- és műkotorékban, hangos nyúlhajszában, de még vízi elhozásban is.

Zolta és Dajmi második alkalommal versenyzett együtt. Mi volt a feladata a versenyen Zoltának, és mi a kutyusnak?

Zolta most egy bírói kíséret nélküli, csapajeles versenyen indult. Ez az jelentette, hogy 6 órával korábban a bírók csapacipővel (egy cipőre rögzített keret, amelybe egy vaddisznó vagy szarvas lábat helyeztek el, így utánozva a sebzett állat nyomvonalát), végig mentek a verseny útvonalán és mellette meghatározott mennyiségű vérnyomot is hagytak. A 600 méteres nyomvonal mellett csapajeleket, színes papírdarabokat helyeztek el, amelyeket meghatározott sorrendben kellett összegyűjteni. Tehát a kiskutya kutatta szagnyomokat, és végig vezette a gazdáját a nyomvonalon, miközben a gazdi a kutya jelzéseit figyelve észrevette a kihelyezett papírt és összegyűjtötte azokat. Az indulás időpontját a bíró sporttárs rögzítette, a célba érést, a kutya számára jutalmul kint hagyott csapafektető lábat elérve, egy telefonnal készített kép időbélyegével igazolta a versenyző.

Az eredménnyel elégedettek?

Nagyon büszkék vagyunk Zoltára! Miután legutóbb, mint segédbíró kísértem – és ezért csak a gyermek mezőnyben versenyezhetett -, most azt kérte, maradjak ki ebből az egészből, hogy a felnőttek között is megmérethesse magát. Elárulom, nehezebb volt várni rájuk a célban, mint versenyezni! A meleg és a kései időpont tovább nehezítette a résztvevők munkáját. Több gyakorlott kutya-gazda párosnak nem is sikerült teljesíteni a feladatot. Így Zolta eredménye bármely felnőttnek becsületére válhatott volna!

Önöknél a kutyák ténylegesen családtagok. Hány kutyussal élnek egy fedél alatt?

Nálunk a kutyák családtagok és mindannyian a nekik leginkább megfelelő módon élnek velünk. A tacsik a lakásban, míg a vizslák – 3 magyar és egy olasz- egy kennelsoron, 1200 négyzetméteres árnyas kifutóval. Erre azért van szükség, hogy a reggeli tréning után kipihenjék magukat, de ne kelljen amíg mi dolgozunk, egész nap a lakásban rostokolniuk. Természetesen egy kis bújásra ők is bejöhetnek.

Mit üzen azoknak, akik felelősséget éreznek az élővilág és az állatok iránt?

Fontos tudnunk, hogy kutyáink mitől lesznek igazán boldogok, és azt is, hogy a felelős kutyatartás nem abban merül ki, hogy etetem, orvoshoz viszem és az ágyamban altatom a kutyámat, hanem abban is, hogy úgy szeretem, ahogy az számára a legjobb. Tehát megadom neki a szellemi fejlődés és lelki feltöltődés olyan formáját, amit ösztönösen igényel. Megsúgom, ez a rész a kutyatartásnak a legizgalmasabb és legcsodálatosabb része!

A cikkben szereplő fotókat Pálfalvi Edittől kaptuk.