Balatonlelle külterületén idegenhonos teknősre bukkantak – írta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park.
A 7-es főút mentén, egy műanyag rekesz mellett találták e hetven centiméteres aligátorteknőst. Az állatot a ládában dobhatták ki, azonban szétrágta azt és kiszabadult. A rendőrök a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának segítségét kérték a befogásban. Az állat méretéből adódóan már ez sem volt egyszerű, ugyanis egy ekkora példánynak már komoly harapása lehet.
Az aligátorteknős vagy harapós teknős (Chelydra serpentina) nevét is onnan kapta, hogy késéles, csőrszerű állkapoccsal rendelkezik, amellyel erőfeszítés nélkül képes felaprítani zsákmányát. Emellett a fajt könnyen felismerhetjük a farkukon megjelenő szarukúpokról, illetve a fiatal felnőtt egyedek esetében kisebb tüskék láthatók a gerinc és bordapajzsok mentén. A lábán lévő erős karmok szintén a zsákmány felaprításában játszanak szerepet.
Az aligátorteknős különösen veszélyes állatfajnak minősül, legálisan kizárólag állatkertekben tartható.
Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, hazánkban természetes ellenségük nincs, ezért a természetbe kerülő egyedek komoly károkat tudnak okozni a természetes élővilágában. Az ékszerteknősökhöz (Trachemys scripta) hasonlóan fenyegetést jelentenek a Magyarországon őshonos mocsári teknősökre (Emys orbicularis), amelyeket idővel teljesen kiszoríthatnak a természetes élőhelyükről.
Ezek a nagyobb testméretet elérő, agresszívabb viselkedésű fajok jelentős táplálékkonkurenciát jelentenek a mocsári teknősnek, továbbá a napozó- és tojásrakó helyeikről is kiszoríthatják az őshonos teknősünket.
A természetben megtalálható aligátorteknősök mindegyikére igaz, hogy eredetileg a lakosok által illegálisan, kedvtelésből tartott egyedek kerülnek ki a természetbe.
A kezdetben terráriumban tartható teknős jelentős méretűre növekedhet és nagyobb fenyegetést jelent a gazdáira nézve, ezért egyre kevésbé szívesen látott tagja a családnak. Ekkor döntenek úgy a felelőtlen gazdák, hogy a természetben engedik szabadon egykori kedvencüket.
Amennyiben szabadon engedett aligátorteknőst találunk, úgy járunk el a legjobban, ha értesítjük a megtalálás helye szerinti Nemzeti Park Igazgatóságot, aminek területileg illetékes természetvédelmi őre szakszerűen befogja az egyedet.
Amíg ez megtörténik nem érdemes megfelelő eszközök nélkül kísérletezni a befogással, mert az állat harapásával könnyen sérülést okozhat. A befogott teknősök chipet kapnak és ezt követően hivatalos engedélyeztetés után állatkertekbe, teknősparkokba kerülnek elhelyezésre.
Fotó: Erdős Sarolta, BfNPI