Kocsis Gábor szíve gyerekkora óta tappancsokkal dobog. A mentális segítőt leghűségesebb társai szavak nélkül is rávezetik az életfeladatok megoldására.

Kocsis Gábor ízig-vérig állatbarát, személyes blogja népszerű olvasmány, bejegyzéseit szép számmal követik rendszeresen a legnagyobb közösségi oldalon. A mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész életében fordulópontot jelentett a stroke, ezután döntött úgy, hogy megosztja életvezetéssel kapcsolatos tapasztalatait az arra fogékony közönséggel. Gábor hite szerint minden tapasztalatot felhasználhatunk önmagunk fejlesztésére, és életünk megszépítésére.

A mentális segítő Beszélgetések a kutyámmal címmel könyvet írt, melytől azt reméli, hogy segíthet az olvasóknak eligazodni a mindennapok útvesztőiben. A kötet alcíme szerint a szerző művével állati egyszerű megoldásokat kínál bonyolult emberi problémákra.

A kutyabarát „stroke-túlélőt” kérdeztük az állatokhoz fűződő viszonyáról, hűséges társairól, és a lelki problémák feloldásáról.

Mit jelent Gábor számára az élőlény kifejezés? Hogyan viszonyul az élőlényekhez?

Nem tudom, de talán érzem, mit takar az “élőlény” fogalom. Persze megtanultam én is biológia órán – és azon kívül -, hogy kiket nevezünk élőlényeknek, de azt a definíciót nem érzem teljesnek. Például egy kutya vagy egy fa számomra nem “ami”, hanem “aki”, mert az emberrel egyenrangúnak érzem őket.

Ugyanannak a Nagy Egésznek a részei vagyunk, minden megkülönböztetés csak az emberi arrogancia eredménye. Igyekszem alázatosan hozzáállni a kérdéshez. A „háromdimenziós érzékelésünknek”, amire leginkább hagyatkozunk, elég szűk korlátjai vannak, ezért a racionális elménk nem sokat érzékel az élővilág végtelen csodájából.

Elég filozofikus a válaszom, de a lényege nagyon egyszerű: jó értelemben vett alázattal és tisztelettel érdemes vizsgálnunk minden élőlényt, függetlenül attól, hogy emberről van szó, vagy galandféregről. 

Sokak számára evidencia, pedig nem is annyira egyértelmű kérdés ember és állat harmonikus együttélése. Hogyan definiálja az állatokhoz fűződő kapcsolatát?

Az emberek és az állatok kapcsolódása egy olyan lehetőség, amihez többféle módon is hozzáállhatunk: elmulaszthatjuk észrevenni ezt a lehetőséget, élhetünk a lehetőséggel, de vissza is élhetünk vele – ahogy sokan meg is teszik.

Érdemes kimozdulnunk abból a könnyű, egocentrikus megközelítésből, amely szerint az állatok azért vannak itt a Földön, hogy az emberek hasznára legyenek. Szerintem önmaguk által van létjogosultságuk – pontosan úgy, ahogy nekünk is.

Amint ezt megértjük, új kapuk nyílnak: tanulhatunk az állatoktól (igen, nemcsak róluk, hanem tőlük is), csodálhatjuk a képességeiket, vagy egyszerűen csak a lényüket, és közelebb kerülhetünk általuk nemcsak a természethez, hanem önmagunkhoz is. Idővel pedig rájövünk, hogy a természetnek nem az irányítói, hanem a részei vagyunk.

Mit jelent Önnek a „kutyás lét”?

Kisgyerekkorom óta kutyás vagyok, és nagyon hálás vagyok ezért a szüleimnek. Hamar megtanultam kutyás szemlélet szerint élni. Kutyásnak lenni vagy kutyával élni nem ugyanazt jelenti. Számomra a kutyás élet az, hogy nem kerti bioriasztót vagy cuki, mozgó simogatópárnát tartunk otthon, hanem családtagként szeretjük és tiszteljük bundás társunkat.

A kutyás tehát nem a kutyával (vagy kutya fölött) rendelkező ember, hanem az, aki a fenti szemlélet szerint éli az életét. Ebből az is következik, hogy lehet kutyás olyan ember is, akinek nincs kutyája, de a szíve tappancsokkal együtt dobog.

Mit kell tudni Gábor négylábú barátairól?

Sok címkét lehetne aggatni rám és a kutyáimra. Rájuk kevesebbet, mert Ők nem játszanak annyi szerepet, mint mi, emberek. A címkéknél és titulusoknál szerintem sokkal érdekesebb, hogy milyen utat jártunk, járunk be és hogyan kapcsolódunk egymással.

Mind a négyen, a három kutyám és én is át- és túléltünk kegyetlen élethelyzeteket, amik akár végzetesek is lehettek volna. Nekem 12 évvel ezelőtt egy stroke írta át az életutam, Lord egy hurokból szabadult ki, aztán kivégezték volna egy sintértelepen, ha nem találunk rá. Gertrúdot és Grétát pedig néhány hetesen kidobták a pusztába, ahol egy éjszakát sem maradtak volna életben, ha nem jár arra a párom egy ismerőse. Mégsem a tragédiák, hanem az élet szeretete az, ami összeköti a történeteinket, és ami meghatározza a mindennapjainkat. Egyszerű és letisztult kapcsolódás a miénk, amit még mindig meg tud fertőzni az én túlbonyolított gondolkodásom – de remélem, már egyre kevésbé. Lord tanított meg rá, hogy mennyivel egyszerűbb az élet, mint amilyennek én azt láttam, és azt is neki köszönhetem, hogy a teljesen tiszta, elfogadó szeretetet először megérezhettem és tanulhatom. Azután érkezett Gréta és Gertrúd is, akik nemcsak újabb tükröket mutattak nekem, hanem azt is, hogy a szeretetnek sok kifejezésmódja van, de a lényege mindig ugyanaz. Ezek a fontos dolgok, nem az, hogy ki milyen fajta, vagy milyen szerepet játszik éppen ezen a földi játszótéren.

Lord, a kivégzés elől mentett, különleges bölcsességgel rendelkező német juhászkutya őszinte tanításai stroke túlélő gazdája számára – és mindazok számára, akik nyitott szívvel és nyitott elmével tekintenek a világra.

A „Beszélgetések a Kutyámmal” egy szokatlan kézikönyv a válsághelyzetek kezelésére és a mindennapok kihívásainak megoldására.

Mesélne egy-két megoldandó válsághelyzetről? Hogyan született meg a könyv gondolata?

A személyes elakadásaimban is rengeteget segített Lord, illetve a mentorált emberek válsághelyzeteinek a megoldásához is gyakran hozok valamilyen tanítást Tőle. Megmutatta például az emberi kapcsolati elakadásaim egyik legfőbb okát: túlságosan az akarat által vezérelve próbáltam megoldást találni egy-egy helyzetre. Lord végtelenül egyszerűen tanította meg ezt: amikor egy autó közeledett az erdőbe vezető úton, és én ijedten vagy ingerülten rákiabáltam, hogy azonnal jöjjön közelebb, nehogy az autó elüsse, Ő befeszült és félt közelebb jönni, így gyakorlatilag a segítő szándékom ellenére még nagyobb veszélybe sodortam. Idővel rájöttem, amennyiben szeretettel, lelkesen hívom, sokkal gyorsabban jön. Pontosan így működnek az emberi kapcsolataink is.

Ennél közvetlenebb tanításokat is kaptam Tőle: például amikor az egyik erdei sétánkon azon agyaltam, hogy mi hiányzik még az életemből ahhoz, hogy teljesnek érezzem azt, Lord egyszerűen csak belefeküdt egy pocsolyába és végtelenül jól érezte magát. Éreztem, mit mond ezzel nekem: ha most ebben a pillanatban, akár egy sáros pocsolyában fekve nem tudsz boldog lenni, akkor miért gondolod, hogy ha megszerzed a vágyott dolgokat, akkor az leszel? Ez az esemény indította el azt a folyamatot, amely során egyre több tanítását ismertem fel, és Beszélgetések a Kutyámmal című könyvem is ennek köszönhetően született meg.

Lord mellett Gertrúd és Gréta is bölcsen mutatja az utat a válsághelyzetek és elakadások megoldásához. Gertrúdot kétoldali súlyos diszpláziával diagnosztizálták – ez egy nagyon veszélyes és komoly fájdalmakkal járó örökletes csípőízületi betegség -, de ahelyett, hogy kétségbeesne vagy panaszkodna, Ő játszik, sétál, pihen, és közben orvosi csodaként gyógyítja magát. Grétával sok küzdelmünk volt – látszólag azért, mert feszegeti a határokat, valójában viszont azért, mert nagy tükröt mutat nekem a személyiségemről -, de ahelyett, hogy neheztelt volna rám vagy harcolt volna velem, szeretettel közeledett hozzám, megvárva, hogy én is képessé váljak szeretettel megnyílni felé.

Folyamatosan tanulok a kutyáimtól minden egyes nap. Semmi másra nincs szükség ehhez, mint nyitottságra és figyelemre. A kutyás személyiségfejlesztés éppen az egyszerűsége miatt ilyen hatékony, és a kutyák csodálatos lelkének köszönhetően még élvezetes is.

Gábor sokat beszélget a kutyákkal. A szavak mellett milyen más módszerrel lehet hatékonyan kommunikálni?

Amíg ragaszkodunk a szavakhoz, elmulasztjuk a lehetőségét annak, hogy sokkal mélyebben kapcsolódjunk egymással, mint ahogy a beszéden keresztül tudunk. Ez az emberi kapcsolatainkra is igaz, nemcsak a kutya-ember kommunikációra. Az újszülött baba nem tud beszélni, ezért édesanyja megtanul minden rezdülésére odafigyelni. Képessé válik megkülönböztetni az éhes sírást a fogfájóstól, értelmezni tudja gyermeke apró gesztusait, megérzi és átérzi a vágyait és a félelmeit. Nem mindig sikerül ez persze, de egyre ügyesebben halad ezen az úton. Legjobban ehhez hasonlítható a kutya és az ember “beszélgetése”, és szerintem egyáltalán nem baj, hogy a kutyák nem beszélik az emberi nyelvet. A közös nyelvünk, az odafigyelés és a szeretet sokkal mélyebb kapcsolódást tesz lehetővé.

Mit mond a kutya? Hogyan tanítja a gazdát?

Azért tartom a kutyákat igazi bölcs tanítóknak, mert nem akarnak tanítani. A hangsúly itt az akaraton van. Az egész lényükkel tanítanak – de csak akkor, ha befogadjuk a tanításukat. Nem várják el tőlünk, hogy megtanuljuk a leckét, nincs számonkérés és nincsen fölényes hozzáállás sem. Mentesek mindentől, ami megfertőzhetné a tiszta tanítást és a tiszta szeretetet.

Nem hiszek a véletlenekben: szerintem minden gazdinak olyan kutyája van, akire leginkább szüksége van. Ez a szükség viszont nem mindig a könnyed öröm megélése, hanem sok esetben egy fejlődési út következő lépése. Ha ránézel a kutyád számodra nem tetsző tulajdonságaira, rájössz, mi az, amivel még feladatod van a személyiségfejlődési utadon. A számodra tetsző tulajdonságai pedig abban segítenek, hogy megéld a jelen pillanatot és élvezd az életet. De könnyen lehet, hogy másban is – ezt Te magad tudod megtalálni.  És ha megvan benned a kutyák játékossága és nyitottsága, akkor meg is találod.

szerző: Tóth A. Péter

a cikkben szereplő fotókat Kocsis Gábortól kaptuk