A Serteperti Pumi Kennel tulajdonosa mesélt az ÉrzőLény olvasóinak a felelős kutyatartásról.

Kassai Gabriella saját bevallása szerint világ életében állatbolond volt. A hölgy Budapesten nőtt fel egy nyolcadik kerületi bérház második emeletén, így háziállatról akkoriban még szó sem lehetett. Aztán úgy 7 éves korában néhány hónapig boldog gazdija lehetett egy kis puli keveréknek.

Gabriella jelenleg párjával a kiskunmajsai tanyavilágban él, és a Serteperti Pumi Kennel ügyes bajos dolgait irányítja. A bornzkoszorús tenyésztő örökmozgó pumikkal él együtt, akiket Gabriella nemcsak okos, de bölcs élőlényeknek is tart. A tenyésztőt kérdeztük a “négylábon járó hungarikumról”, kutyatartásról, gazdi és kutyus kapcsolatáról. Gabriella szívesen mesélt az ÉrzőLény olvasóinak, azt is megtudtuk tőle, miért nem mindegy, hogy tenyésztőtől vagy szaporítótól vásároljuk hűséges társunkat.

Hogyan lesz egy kutyabarátból valakiből pumitenyésztő?

Azt hiszem, a magyar pásztorkutyák iránti olthatatlan érdeklődésem hétéves koromban, a kis keverékkel kezdődött. Kutyáim később mindig voltak, de az igazi kutyázás úgy tíz éve indult be nálam istenigazából. Akkoriban sok csirkét tartottunk és neveltünk, esténként sok idő elment azzal, hogy a helyükre rimánkodjuk őket. Ekkor jött az ötlet, hogy kellene egy kutya, aki betereli őket. Kizárólag magyar fajta jöhetett szóba, de a döntés, hogy puli, vagy pumi legyen, nem volt egyszerű. Pulit a szőre miatt nem mertem vállalni, így pumi kölyök keresésébe fogtam. Igazi pumit kerestem, tenyésztőtől. Így került hozzám augusztusban Degesz, aki a neki szánt feladatot maradéktalanul, ösztönösen teljesítette. Egyre inkább csodáltam őt és általa menthetetlenül beleszerettem a fajtába. Degeszben minden benne van, amit egy ember egy kutyától kívánhat. Intelligens, bölcs, igazi társ, aki a gondolataimat is kitalálja – ez a mai napig így van. Tenyésztője megkért, hogy vigyem kiállításra, mert szép kis kutya. Így hát elvittem, bár nem volt tapasztalatom ezen a téren. Hamar kiderült, hogy nem csak okos, de tényleg szép is, így Degesz az évek alatt minden itthon elérhető címet bezsebelt.
Tenyésztésben sohasem gondolkodtam, jól elvoltam a kiállításokkal, a kutyaiskolával és a tereléssel. A második pumim is kan volt. Sampo Finnországból érkezett. Őt egy tenyésztő barátnőm kapta cserébe egy kölyökért, de mivel neki több pumija volt – köztük egy magának való kan is -, így megkérdezett engem, kell-e? Persze, hogy kellett. Aztán megismerkedtünk Markkal, a párommal aki akkor Angliában élt, és Degeszem egyik szuka kölyke éppen nála volt egy pároztatásból. Idővel Mark hozzám költözött, hozta magával Ilkát és 2017-ben megszületett az első Serteperti alom.

Kezdjük talán az egyik legfontosabb kérdéssel. Mi a különbség a tenyésztő és a szaporító között?

Sajnos nagyon összemosódik ez a két fogalom, főleg az emberek fejében. Holott viszonylag éles különbségek vannak a szaporítók és a tenyésztők között. A pumi egy magyar fajta, Hungarikum. Én, mint tenyésztő hálás vagyok a sorsnak és büszke vagyok arra, hogy pumikat tenyészthetek. Igyekszem a lehető legtöbbet megtudni a fajtáról, igyekszem a nekik leginkább megfelelő módon tartani őket, és ami a legfontosabb, igyekszem olyan kölyköket kiadni a kezemből, amelyekkel a legmagasabb igényeket támasztó gazdik is meg lesznek elégedve. Ez nagyon sok mindent magában foglal, kezdve a szülőkkel, a szülők hátterével mind küllemben, mind fejben, mind egészségileg – egészen a kölykök felneveléséig. Én így csinálom, ezért talán kissé radikális vagyok ebben a szaporító kontra tenyésztő témában.

Azokat az embereket nevezzük szaporítónak, akik törzskönyv nélküli kölyköket árulnak pénzért. Megvetjük őket, mert érzéketlenül kihasználják a kutyákat, nem törődnek az egészségükkel, nem törődnek a fajta fenntartásával. Magával a fajtával sem törődnek, azért “gyártják” a kölyköket, mert pénzt látnak bennük. Mert ugye csak és kizárólag a törzskönyvvel rendelkező kutya fajtatiszta, a törzskönyv nélküli nem az. Így a törzskönyv nélküli szaporulat nem segíti semmilyen formában egy fajta fennmaradását. Ha az “üzleti” oldalát nézzük a szaporító áldatlan tevékenységének, azért sem szeretjük őket, mert irreálisan olcsók. Igaz, a “portékájuk” is silány – gyakran a mikrochipet sem rakatják be a kölykökbe és jó, ha egy oltást kapnak a kicsik -, de miattuk hallgatjuk azt, hogy a tenyésztők drágák. Olyan dolog ez, mint az árkülönbség a kínai és a magyar fűszerpaprika között. Ja, hogy a kínai nem is az, ami? Cserébe viszont olcsó.

Magyarországon ha valaki kutyát szeretne tenyészteni, legalább egy tenyészthető minősítésű szuka kutyával kell rendelkeznie. Az FCI által kiadott sorszámos kennelnév, a NÉBIH által kiadott FELIR szám, telephely engedély és tevékenység azonosító is kell az induláshoz.Tagja kell hogy legyen a MEOESZ-nek (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége) és egy ETSZ-nek (Elismert Tenyésztői Szervezet). Ha ez mind megvan, akkor lehet törzskönyves almot csinálni. Ettől kezdve tenyésztők vagyunk, tehát felelősek vagyunk a fajtánk egészségéért, külleméért és funkcionalitásáért. Ismernünk kell a fajtaklubunk Tenyésztési szabályzatát és természetesen a fajtánk standardját.

Milyen egy gondos, megbízható tenyésztő?

A tenyésztő a kutyáit igényeiknek megfelelően tartja, és kiállításokra is jár velük. Nem feltétlen a címek miatt, inkább azért, hogy megmutassa őket. Évekre előre tervezi a párosításokat, és ha kell, több száz kilométert is utazik egy számára megfelelőnek talált kanhoz abból a célból, hogy a lehető legjobb almot kapja. A kölyköket aztán a lehető legnagyobb gondoskodással veszi körül és készíti fel a gazdihoz kerülésre. Ez nagyon sok munkával, sokszor éjszakázással, aggódással jár. Valószínűleg éppen ezek miatt a tenyésztő gondosan megválogatja, kinek ad kiskutyát. Ezzel szemben egy szaporítót nem érdekel sem a fajta, sem a fajta fennmaradása, sem a kölykök, őt kizárólag a profit érdekli, így aki fizet, az viheti a kiskutyát. A tenyésztő a gazdikkal tartja a kapcsolatot, ha kell, segít, és a kölykök sorsát figyelemmel kíséri.

Milyen egy jó gazdi?

A jó gazdi a tenyésztő álma. Engedi, hogy a kutyája együtt éljen vele, társként kezeli és nem egy tartozéknak. Foglalkozik a kutyával, iskolába hordja, együtt fejlődik vele. Gondoskodik róla, figyel rá, neveli, de nem kényezteti. Kívül-belül rendben tartja. És főleg: megbecsüli.

Mit jelent számodra ember és kutya kapcsolata?

Amíg nem volt pumim, tulajdonképpen nem volt igazi kapcsolatom sem a kutyáimmal. Csak voltak. De a pumival nem lehet nem kapcsolatban lenni. Ő egy társ. Egy jól megnevelt, társként is kezelt  pumival mindenhol meg lehet jelenni, a pumi gazdájának minden rezdülését megérzi és ennek megfelelően viselkedik. Mi együtt élünk velük, egy “légtérben”, nincsenek külön csukva, együtt kelünk, együtt fekszünk és ha megyünk valahova, lehetőség szerint kutyával megyünk. Persze így, hogy többen vannak, nem egyszerű, de nekünk így is szép. Ők igénylik a jelenlétünket, de nem követelik ki, elvannak magukban is, de akkor boldogok, ha együtt vagyunk. És ez rájuk is van írva. Ahogy néznek, ahogy követnek, bárhová megyek, mindegy, hová, csak velem lehessenek. Jó érzés, na.

Milyen tapasztalatai vannak, mit rontanak el leggyakrabban a gazdik?

A gazdik leggyakrabban a kezdeti nevelést rontják el. Kapnak egy kiskutyát, amelyik már ismeri a határait, erre ők “szabadjára engedik”, azaz mert olyan cukimuki, mindent megengednek neki, illetve nem merik fenyíteni, hiszen még olyan kicsi! Pedig minden egyes gazdinak elmondom, hogy ez a kiskutya már most okosabb, mint sok ember… Nem elég határozottak, nem következetesek a kiskutyával. De sajnos úgy látom, ez a mostani kor “betegsége”, hiszen a saját gyerekeiket sem nevelik már a szülők, tisztelet a kevés kivételnek. Nem értik meg, hogy a pumit nem szabad mindent megengedő majomszeretettel szeretni, neki korlátok és egy határozott gazda kell a boldogsághoz. Mert így lett kitenyésztve. Melyik juhász abajgatta a pumiját? Abajgatta a fenét, ha nem jól teljesített, még fejbe is kólintotta a kampós botjával.

Egy-egy alomból mindig megtart egy kiskutyát? Nem fél, hogy a végén túl sokan lesznek?

Nem minden alomból tartok meg kutyust. Ahhoz, hogy haladjunk, fejlődjünk, időnként meg kell tartani egy-egy kölyköt. És azt se felejtsük el, hogy egy kutyával nem tenyészthetünk élete végéig, így gondoskodni kell arról, hogy folyamatosan legyen tenyészállomány. Egy szuka 8 éves korban “nyugállományba vonul”, addigra kell megtalálni az “utódját”, az az kell egy 2 éves fiatal szuka, aki átveszi a helyét. Egy kan sem fedezhet élete végéig, legfeljebb 10 éves koráig, hiszen az örökítő anyag sem az igazi már ilyen idős korban. Persze korántsem egyszerű ennyi pumival együtt élni, hiszen nem társasági kutyák, de ahhoz, hogy fejlődni tudjunk, be kell vállalni a több kutyát. Akár úgy, hogy kölyköt tartunk meg, akár vérvonal frissítés céljából máshonnan hozunk kölyköt. Valamit valamiért. Ám szeretnék tíz fölé menni, hiszen a pumi igényli a közelséget és a foglalkozást, több egyeddel ezt nem tudom, hogyan tudnánk megoldani.

Miért éppen a pumit választotta? Mi a szép ebben a fajtában?

Mert magyar fajta, és mert éppen célom volt vele. A pumi számomra “A Kutya”. Sokszor eszembe jut, miért nem magyar fajta kutyákat vesznek a magyar emberek maguk mellé, hiszen ezeket a kutyákat anno mi magyarok tenyésztettük ki magunknak. A mi észjárásunk szerint gondolkodnak, úgy cselekednek, ahogy mi is csinálnánk. Több, más fajta kutyám is volt Degesz előtt, de azokkal nem volt meg az az összhang, amit vele az első pillanattól fogva megtaláltunk. Sajnos a kutyafajtákhoz sokan úgy viszonyulnak, hogy “minden jobb a magyarnál”. Pedig ez egy hatalmas butaság.

Hogyan kell nevelni a pumit?

A kiskutya életében nagyon fontos – a gazdi szempontjából – a második hónaptól a negyedik hónapos korig tartó időszak. Négy hónapos korig egy rendes gazdi minden alapvető dologra megtanítja a kiskutyáját. Sőpt, akár még többre is, hiszen ez a bevésődés időszaka. A pumi igényli a foglalkozást, imád tanulni, hiszen így felelhet meg a gazdinak. A későbbiekben alapesetben már csak ezt a szintet kell megtartani. Persze lehet tovább is fejlődni, hiszen a pumi egy rendkívül sokoldalú fajta. Lehet sportolni vele (agility, puller, futás), keresőkutyának is kiváló, terápiás pumik is vannak, de akár lehet terelni járni vele. Gyakorlatilag bármire kiképezhető. A hangsúly a rendszeres foglalkozáson van, aminek a napi intervallumát a gazdi határozza meg. Fontos, hogy minden nap legyen együtt töltött minőségi idő a kutyánkkal. És persze határozottság és következetesség a kutya élete végéig.

Mit jelent az Ön számára az ember és a kutya kapcsolata?

Amíg nem volt pumim, tulajdonképpen nem volt igazi kapcsolatom a kutyáimmal. Csak “voltak”, de a pumival nem lehet “nem kapcsolatban lenni”. Ő egy társ. Egy jól megnevelt, társként is kezelt pumival mindenhol meg lehet jelenni. A pumi gazdájának minden rezdülését megérzi, és ennek megfelelően viselkedik. Mi együtt élünk velük, egy “légtérben”, nincsenek külön csukva, együtt kelünk, együtt fekszünk, és ha megyünk valahova, lehetőség szerint kutyával megyünk. Persze amióta többen vannak, nem egyszerű, de nekünk így is szép. Ők igénylik a jelenlétünket, de nem követelik ki, jól megvannak magukban is, de akkor igazán boldogok, ha együtt vagyunk. És ez az arcukra van írva. Ahogy néznek, ahogy követnek, bárhová megyek, mindegy, hová, csak velem lehessenek. Jó érzés.

Magyarországon mennyire népszerűek a magyar fajták?

Ugyan egyre ismertebbek, de még messze nincs azon a szinten az ismertségük, mint amit megérdemelnének. Népszerűnek meg aztán végképp nem mondanám egyik magyar fajtát sem. Tény, hogy a magyar emberek túlnyomó többsége nem tudja felsorolni a 9 magyar kutyafajtát. Hovatovább a legtöbb ember életében nem látott “igazi” pumit, nem tudják, milyen fajta kutya ez. Annak viszont örülök, hogy nem felkapott divat fajták, így legalább az emberek nem veszik meg őket azért, hogy “felvághassanak” velük. Szerencsére. Éppen ezért viszonylag kevés magyar fajta kutya végzi az utcán. Egyébként egy tenyésztőtől vásárolt kutya sohasem végzi az utcán, hiszen a szerződésben rögzítjük, amennyiben úgy alakul, hogy a gazdi nem tudja tovább tartani a kutyát, a tenyésztő legyen az első, akit értesít erről. Mert a tenyésztő sohasem engedi el a gazdi kezét, és a kutyái sorsát életük végéig figyelemmel kíséri.

Mire ügyeljen, aki magyar pásztorkutyában gondolkozik?

Aki magyar pásztorkutyát szeretne tartani, legalább annyi fáradságot vegyen, hogy utána olvas a fajtának. Ezt ma már könnyen megteheti az interneten, például úgy, hogy a tenyészetek weboldalait felkeresi.

Egy jó tenyésztőnek van egy jó weboldala is, ahol a saját kutyáin túl a fajtát igyekszik megismertetni a látogatókkal. Ezek a fajták szigorú szelekcióval lettek egy adott célra kitenyésztve. Szóval, ne csak azért akarjon pumit, mert olyan “cukik a fülei”, mert ez csupán a jéghegy csúcsa. A lényeg nem ez. Talán a legjobb útja annak, hogy eldöntse, illik-e hozzá az adott fajta, vagy nem, hogy elbeszélget egy tenyésztővel. Akár telefonon, akár egy kiállításon.

Hogyan viszonyuljunk mi emberek négylábú társainkhoz?

Szeressük és tiszteljük az állatokat, természetük szerint. Olyan jó lenne, ha a gyerekeinket is erre nevelnénk. Az állatok kapocs a természet és köztünk, ők is érző lények. A gyerekek ösztönösen szeretik az állatokat, ne rontsuk el őket. Az a gyerek, amelyik állatok mellett nő fel, gazdagabb lesz lelkileg. Tiszteljük meg nemzeti kincseinket – a magyar kutyafajtákat – azzal, hogy megismerjük őket. Ők is a történelmünk részei.

fotók: Kassai Gabriella, Tóth A. Péter