Harisfelmérés némi extrával – írta a Hortobágyi Nemzeti Park.

Ezekben a napokban érkeznek vissza hosszú afrikai útjukról a Szatmár-Beregben költő haris (Crex crex) egyedek, melyek idén a kora tavaszi csapadéknak hála, megfelelő élőhelyeket találnak költőhelyükön.

A Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársai május közepétől az éjszakai órákban rendszeresen ellenőrzik a tradicionális fészkelő helyeket, ahol helyeként már messziről hallatszik a haris hímek jellegzetes territóriumot védő hangja. A revírek pontos feltérképezése, a védőzónák lehatárolása alapvető fontosságú a költési siker biztosítása érdekében.

Habarics Béla a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre, pompás felvételeket készített a bíborban úszó égboltról.

Idén az első terepbejárás időpontja egybeesett a sarki fény megjelenésével, ami különleges hangulatot kölcsönzött az ecsetpázsitos legelők, fáslegelők vizsgálata során.

Hajnal két óra körül a kisari gyepeken még javában énekeltek a madarak, miközben Vándor, az 1948 és 1958 között élt legszebb szürkemarha tenyészbikát ábrázoló bronzszobor némán figyelte a sarki fény által megszínezett fogyó legelőket.

A haris egyike az északi félteke legsérülékenyebb madárfajainak. Állománya az utóbbi évtizedekben drasztikusan csökkent, elsősorban az élőhelyéül szolgáló nedves kaszálórétek fogyatkozása miatt.

A haris Magyarországon fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 500 000 forint.

Fotó: Habarics Béla, Természetvédelmi Őrszolgálat