Posted on: 2023.10.06. Posted by: Tóth A. Péter Comments: 0

Komoly veszély leselkedik a fokozottan védett lápi póc megmaradt állományaira – írta a Pecaverzum.

Az év hala 2023-ban a Magyar Haltani Társaság szavazásán a lápi póc lett. A Pecaverzuim friss podcastjában Takács Péter tudományos főmunkatárssal az apró, de igazán különleges halról beszélgettek. A szakember elmondta, a csatornákba visszaszorult állományokra ismét komoly veszély leselkedik, ugyanis egy terv szerint több százezer hektárt vonnának be az öntözésbe, ami miatt kotrásokra is sor kerülhet.

A lápi póc (Umbra krameri) ahogy korábban mi is megírtuk, a hazai lápos- mocsaras élőhelyek jellemző halfaja, melyből élőhelyeinek eltűnése és más okok miatt is egyre kevesebb van.

Közép-Dunai elterjedésű halfaj, korábban a Kárpát-medencében nagy területen, nagy állományokkal volt jelen. A Magyar halászat könyvében (1887) Herman Ottó közönséges halfajként ír róla, melyet az emberek kosárszámra hordanak haza és takarmányozásra, trágyázásra is használnak. A könyvből az is kiderül, hogy nem jó ízű a húsa, ráadásul nagyon apró, 10 centiméternél nem nő nagyobbra.

A lápi póc ősi halfaj, első fosszíliái Csehországból kerültek elő, fejlődése körülbelül 60 millió éve válhatott el a többi csukaféléétől.

Életmódja a lápokhoz, mocsarakhoz alkalmazkodott: az úszóhólyagba lenyelt levegőből az oxigént fel tudja venni, ideje nagy részét lápi növényzetbe rejtőzve tölti. Kutyahalnak is nevezik, mert páros úszóit felváltva mozgatva képes az aljzaton „gyalogolni”. Sávos, pöttyös, barnás színével ügyesen rejtőzik a bomló növényi anyagban, falánk ragadozó.

„A múlt század végére odáig jutottunk el, hogy állományainak jó része már másodlagos élőhelyeken, lecsapoló- és öntözőcsatornákban volt csak jelen. Szerencsétlen állat olyan élőhelyekre szorult vissza, amelyeket az ember hozott létre és használni akarja, méghozzá a belvizet vezeti le a területről. Ehhez viszont rendszeresen be kell avatkoznia az élőhely életébe” – fogalmazott a podcastban Takács Péter, megjelölve a legfőbb problémát, a kotrást.  

Szerinte ez volt az ütközőpont a múltban, és ez lesz a jövőben is. Információi szerint létezik egy projektterv, amely több százezer hektárt vonna be az öntözésbe, ami miatt komoly rekonstrukciós munkálatokat szeretnének végezni, ami érintené a csatornák jó részét. 

A vízügy arra hivatkozik, hogy köz- és vagyonbiztonság miatt szükséges a karbantartás, mert a belvíz, árvíz elviheti a falvakat, emberi életben, tulajdonban tehet kárt. „Ez egy nagyon fontos érv, ezzel mi is teljesen egyetértünk, de valahogy az arany középutat kellene megtalálni, hogy a másodlagos élőhelyre beszorított állományok mégiscsak túl tudjanak valahogy élni” – hangsúlyozta a BLKI tudományos főmunkatársa.

„Valószínűleg, lesznek csatorna-rehabilitációs munkák, amik vélhetően nem fognak túlságosan pozitívan hatni az állományokra. Ezt nem tudhatjuk, az biztos, hogy öntözni akarnak, az köztudott” – fűzte hozzá.

A faj eltűnőben van az élőhelyvesztés, a klímaváltozás miatti szárazodás és egy konkurens faj megjelenése miatt is. Az amurgéb (Perccottus glenii) 1912-ben egy szentpétervári akvarista közvetítésével került a Távol- Keletről Európába. Akváriumi fajként tartották, ahonnét kiszabadulva elkezdte hódító útját. 

Az amurgéb Magyarországra az 1980-as évek végén, a 1990-es évek elején kerülhetett, elsőként a Tisza- tóból került elő. Emberi segítséggel terjedhetett el az ország vizeiben: halastavak halszállítmányaival juthatott egyik helyről a másikra. A 2000-es évekig csak a tiszai vízrendszerből került elő, 2007-ben már a Kis-Balaton vízrendszeréből is kimutatták, és azóta is folyamatosan terjed a természetes vizekben.

Az amurgéb nagyon tágtűrésű faj, azaz a lápi póc élőhelyei még megfelelnek neki. A lápi pócnál kissé nagyobbra nő, és akár még magának a lápi pócnak is ragadozója, de felfal mindent, amit le tud nyelni. 

A lápi póc megmentéséért komoly összefogásra lenne szükség. A faj felmérésének protokollja kidolgozott, a kutatók azt is meg tudják mondani, hogy egy adott vízben jelen van-e már az inváziós vetélytárs. A mesterséges tartás és szaporítás követelményrendszere is kidolgozott. A lápi póc fajvédelmi mintaprogramját is létrehozták már: mely szerint a veszélyeztetett állományok újonnan létrehozott védett élőhelyekre telepítésével a faj túlélése biztosítható.  

A Pecaverzum által készített interjú itt meghallgatható.

Fotó: Pecaverzum és Wikipédia