Elegáns hermelinekről írt a Körös-Maros Nemzeti Park.

A nemzeti park Kis-Sárrét részterületén a természetvédők az utóbbi hetekben több ízben is megfigyelhettek hermelineket. A mozaikos, vizes élőhelyek ideális élőhelyet biztosítanak az elegáns ragadozóknak.

A legutóbbi túrán egy vadászó hermelin került a szemük elé, a fürge ragadozó percekig cikázott a Zöldhalmi-tó gátján. Ritkaságnak számít, hogy ennyi ideig megfigyelhető, hiszen ez az állat rendkívül óvatos és félénk, az emberlakta településeket elkerüli, és inkább alkonyat után mozog.

A hermelin számára kiváló élőhelyek a halastavak, mocsarak, vizes élőhely-rekonstrukciók, melyek megfelelő táplálkozó- és búvóhelyet biztosítanak ennek a fürge kis állatnak. A hermelin magányos életmódú vadász, gyakran hátsó lábaira állva fürkészi környezetét. Főként kisebb rágcsálókat, néha fiatalabb nyulakat, madarakat, de táplálék szűkében akár dögöt is fogyaszt.

Legfontosabb határozóbélyege, hogy a hozzá nagyon hasonló menyéttel ellentétben a farka vége téli és nyári szőrzetében is fekete marad.

Az élővilág alkalmazkodását jól példázza a hermelinek színe. Érdekesség, hogy a hazánktól északabbra élő példányok – a fekete farokvég kivételével -, télen fehér bundát öltenek, míg nyári bundájuk hasukon és a mellrészen fehér, hátukon barna.

Magyarországon ez a színváltás nem történik meg minden egyednél, a tőlünk délebbre élő hermelinekre pedig egyáltalán nem jellemző. Színezetük alakulása a rejtőzködést, az észrevétlenebb vadászatot segíti, öröklött tulajdonság, melyet a nappalok rövidebbé válása vált ki, és minél hidegebbre fordul az időjárás, annál gyorsabban zajlik le.

A hermelinek párzása májustól augusztusig tart, de az embriók csak tél végén, a csíra nyugalmi állapota után kezdenek növekedni. A nőstény mintegy 30 napos fejlődés után 4-5 kölyköt hoz világra, akik az elválasztás után még több hétig az anyjuk mellett tanulnak vadászni.

Fotó: Pixabay és Körös-Maros Nemzeti Park / Szabó Ákos