A kerecsenysólyom kiemelt jelentőséggel bír a természetvédelem számára – írta a Kiskunsági Nemzeti Park.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) kezdeményezésére 1979-ben indult el az „Év madara” kampány. A program célja, hogy felhívja a figyelmet az egyes fajok és fajcsoportok védelmére, valamint megismertesse azon élőlényeket, amelyek védelmében a lakosság is közreműködhet.

Az idei évben az 50 éves évfordulóját ünneplő MME a kerecsensólymot (Falco cherrug) választotta az „Év madarának”.

A méretében és színezetében az egerészölyvhöz hasonló megjelenésű sólyom testhossza 47-55, míg szárnyfesztávolsága 105-129 centiméter. A hát és a szárnyak barnák vöröses szegéllyel, az alsó testen pedig világos alapon csepp alakú foltok figyelhetők meg. A fejtető és a tarkó rozsdássárga fekete sávokkal, a torok pedig fehér színezetű. A hímek és a tojók hasonló megjelenésűek, a fiatal példányok alsótestén lévő foltok elmosódottak, valamint a lábuk hamvaskék színű.

A kerecsensólyom a fás-sziklás ázsiai sztyepp költőmadara. A sík- , valamint a domb- és hegyvidéki rövidfüvű gyepes élőhelyeken is találkozhatunk fajjal.

Sikeres költéséhez nélkülözhetetlen a fák és sziklafalak megléte. A kerecsensólyom a többi sólyomféléhez hasonlóan nem épít fészket.

A sziklafalak esetében a tojók a más madarak (például holló) fészekmaradványait használják, vagy a sziklapárkány talajába alakítják ki a tojások helyét. A fás élőhelyeken leginkább az ölyvek és a sasok üres fészkeit használják a költéshez. Évente egyszer költ, általában 3-4 tojást rak, az európai állomány fészkelése március végén, április elején kezdődik. 

Az elterjedési területének jelentős részén vonuló faj, ugyanakkor a déli és a közép-európai fészkelő állomány állandónak tekinthető.

A kerecsensólyom táplálékbázisát leginkább a talajon élő, közepes termetű rágcsálók (hörcsög, ürge stb.) alkotják, de kisebb méretű fajok is szerepelnek az étlapján, valamint madarakat is zsákmányol.

Veszélyeztető tényezői között említhetjük az élőhelyek eltűnését és megváltozását, illetve a fő táplálékállat, az ürge állományainak csökkenését. Továbbá a nem megfelelő módon alkalmazott rágcsálóirtó-szerek és a szándékos mérgezés, valamint az elektromos vezetékhálózat okozta áramütések is hozzájárulnak a populációk csökkenéséhez.

A kerecsensólyom európai populációjának 60 százaléka hazánkban található, a faj hazai állománya az 1980-as években a kipusztulás szélére sodródott. Az aktív természetvédelmi tevékenységeknek köszönhetően napjainkra a magyarországi populáció 180-200 párra becsülhető.

A kerecsensólyom fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 1 000 000 forint.

Fotó: knp.hu / Bárdos Tibor és Balaton-felvidéki Nemzeti Park / Péntek István