Kovács Máté Benedek még csak kilencedikes, de már komoly tapasztalatokra tett szert az állatfotózás terén. A fiatal természetfotós a hajnali cserkelésekről és a természet iránti elköteleződésről mesélt az ÉrzőLénynek.

A 15 esztendős Beni az állatok és a természefotózás szerelmese. A Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium kilencedik osztályos tanulója Békásmegyeren lakik, a város szélén, közel a Pilishez és a Dunakanyarhoz. Beni fiatal kora ellenére összes szabadidejét a természetben tölti, leginkább a madarak, a nagyvadak, valamint a védett vadvirágok fotózásával foglalkozik.

Mióta fotózol?

A természetfotózás már lassan 4 éve szenvedélyem. A COVID idején az online oktatás rengeteg időt szabadított fel. Biciklizni, túrázni és kirándulni jártunk a családommal. Egy Duna-parti kerékpározás alkalmával vettem észre egy viszonylag nagyobb vadvirágmezőt, amelyek közt több védett fajt is felismertem. Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy megpróbálom őket lefotózni egyesével is – ekkor még csak telefonnal, teljesen amatőr minőségben.

Mi indított el a természetfotózás felé?

A szüleimmel és a testvéremmel a környező erdőkben rengeteget kirándultunk, úgy gondolom, ez alapozta meg a természetfotózás iránti érdeklődésemet. Rengeteget könyvet olvastam az állatokról, madarakról, rovarokról, valamint egyéb élőlényekről, és az interneten is folyamatosan bővítettem az élővilággal kapcsolatos tudásomat.

Az általános iskola 5-6. osztályában több természetismereti versenyen is indultam, amelyeken jellemzően 1-2. helyen végeztem. A tanárommal a tanítás vége után gyakran késő délutánig is bent maradtam az iskolában; együtt készültünk a versenyekre. Részben neki is köszönhetem, hogy elindultam ezen az úton. Mindig érdekesen és lebilincselően, gyakran viccesen mesélt az élővilágról.

A versenyekkel egy időben kezdtem bele a fotózásba is, ahol rengeteget kamatoztathattam a frissen megszerzett tudásomat. Innentől kezdve pedig már vitt a lendület. A telefont leváltotta életem első tükörreflexes fényképezőgépe, amelyet karácsonyra kaptam. Azóta a vadvirágok mellett belekóstoltam először a madár-, majd később a vadfotózásba is, melyet már több, mint másfél éve művelek.

Melyek a kedvenc helyeid és témáid?

Többnyire a lakhelyem közvetlen közelében készítem a fotókat. Nagyon szeretem a Pilis vonulatait, gyönyörű szurdokvölgyeit, a Gödöllői dombság lankáit, valamint a Szentendrei-szigetet. Utóbbi, az alig hatvan négyzetkilométeres területen változatos élőhelyekben bővelkedik. Ártéri erdők, ligetes társulások, fenyvesek, legelők, szántóföldek, valamint homokbuckás területek is színesítik a környezetét. 

Hajnalonként a Nagy-Kevélyre szoktam biciklivel feltekerni, ami sokszor – főleg tavasszal és nyáron – nagyon korai kelést jelent. Mindig próbálok úgy időzíteni, hogy amikor kiérek terepre, akkor még minimális fényviszonyok között is, de lehessen fotózni.

Itt főleg cserkelni szoktam, ami azt jelenti, hogy folyamatosan mozgásban vagyok és keresem a vadat. Ha meglátok egy őzet vagy egy szarvast, akkor óvatosan, lopakodva közelítem meg, nem ritkán a sárban hemperegve, a vizes talajon kúszva.

A szürkület előtti órákban pedig általában egy-egy vadetető mellé vagy egy vadászlesre kiülve várom a témát. A nagyvadak mellett a másik kedves fotóalanyaim a madarak. Januárban eljutottam Martonvásárra erdei fülesbaglyot fotózni, pár hete pedig egy siroki madárlesben fényképezhettem többek közt meggyvágót, zöldikét és tengelicet. Külön öröm számomra, hogy itt egy felénk nagyon ritkának számító madarat, a zsezsét is sikerült lencsevégre kapnom.

Idén tavasszal majd a vadvirágfotózásba szeretném beletenni a legtöbb időt, és erre már tudatosan készülök. Az elmúlt hetekben rengeteget voltam kint a lakhelyemtől pár kilométerre elterülő védett ártéri erdőben, keresem a ligeti csillagvirágok és a tavaszi tőzikék fő virágzási helyét. A két védett virágfajt nagyon szeretném lefotózni, így nagy reményekkel várom a pár hét múlva aktuális virágzást.

Mit ad számodra a természetfotózás?

Nem könnyű a válasz. Ez egy olyan hobbi, ami egyszerre tud kikapcsolást nyújtani és megnyugtató lenni, egyszersmind rengeteg adrenalint is felszabadít. A napkelte első fényeiben, madárcsicsergés közepette, egy erdei nyiladékon sétálni kellemes érzés, de tudom, hogy bármelyik pillanatban megtörténhet bármi. Azzal a tudattal sétálok minden száraz falevelet és gallyat kikerülve, hogy a következő bokor mögött, de akár a kanyarban is ott várhat a téma, ami egy szarvas vagy egy vaddisznó személyében igazi adrenalinfröccs.

Ritkán fordul elő, hogy egy fotózás alkalmával nem találom meg azt a témát, amit előre megterveztem. Ezt elsősorban azoknak a vadászoknak és erdészeknek köszönhetem, akiknek a segítségével sokkal több helyre járhatok biztonságosan fotózni. Amennyiben mégsem találkozom vaddal egy ilyen cserkelő túra alkalmával, a napkelte fényei, az erdő magával ragadó nyugalma és a friss levegőn töltött idő mindenért kárpótol.

Milyen céljaid vannak a természetfotózással?

Az idei évben számos tervem van fotózás terén, remélem ezek egy részét sikerül megvalósítanom. Szeretnék idén gyurgyalagot, kis kócsagot és vaddisznót is fényképezni. Hosszútávú célom pedig bemutatni kis hazánk természeti szépségeit, amit nagyon sokan nem látnak, vagy nem láthatnak.

Rengeteg színpompás madár él pár száz méterre a városoktól, településektől, amelyekről az emberek nagy része nem is tudja, hogy léteznek. A gyurgyalag és a jégmadár minden kétséget kizárva Magyarország két legszínesebb madara, és az emberek szomszédságában élik mindennapjaikat. A madárfotózás terén egyébként idén tervezem ennek a két gyönyörű fajnak a megörökítését.

Sokan csak a széncinegét és a verebet ismerik, ám ha megtudnák, mennyire változatos madárvilág vesz minket körül, elállna a lélegzetük. Én ezt saját fotóimon keresztül próbálom bemutatni. A természetfotózást el tudom képzelni, mint jövőbeli „hivatásomat”, de ha máshogy hozza az élet, hobbiként biztos, hogy rengeteget fogok majd vele foglalkozni.

Az erdőn-mezőn járva biztos vagyok benne, hogy számos izgalmas kalandban volt már részed. Megosztanál egy emlékezetes esetet velünk?

Sok emlékezetes eset történt már velem, fotózás közben a természet szinte mindig megajándékoz valamivel. Emlékezees marad számomra egy tavalyi eset.

Egy december végi napon az egyik erdész ismerősömmel indultunk cserkelni egy olyan területre, ahol főleg dámszarvasokkal, őzekkel és muflonokkal lehet találkozni. A téli napsütés csalogató melegségének nem tudtak ellenállni az állatok, így nagyjából 200-250 méterenként futottunk bele újabb és újabb dámszarvacsapatokba, úgynevezett rudlikba.

Alkonyat előtt leültünk egy erdei nyiladékon található vadetető mellé, ahol egy megbontott szénabála és pár kiló szemeskukorica várta a vadakat. Alig tíz perc várakozás után megjelent egy fiatal muflonkos a nyiladék végében, tőlünk úgy bő százhúsz méterre. Egyre közelebb és közelebb jött, a végén már csak húsz méter választott el minket egymástól. Hosszú perceken keresztül fotózhattam, eközben a hátunk mögött megjelent egy kutyasétáltató is, de a kos szerencsére nem vette észre a vadászles melletti nádszövetből készült kis fal takarásának köszönhetően. A gazdi azt hitte, hogy vadászunk, így meggondolta magát és a kutyájával együtt szerencsénkre visszafordult. Sajnos kissé sötét volt már, így csak egy éles fényképet sikerült készítenem. A hatalmas élmény mellett külön öröm számomra, hogy ez lett életem első értékelhető fotója egy muflonról.

Mit üzensz azoknak, akiket vonz a természet és az élővilág szépsége?

Kifejezetten fontosnak tartom, hogy óvjuk és védjük a minket körülvevő természeti értékeket, hogy azokat az unokáink is láthassák, lehetőleg ne csak a biológia tankönyv lapjain.

Az állatok és a természet védelmében minden embernek részt kellene vállalnia, mert minden kis lépés, amit teszünk a védelmükben, nagyon sokat számít és óriási hatással van a környezetünkre és az élővilág jólétére. Ez mind elengedhetetlen ahhoz, hogy legyen táplálékunk, tiszta vizünk és levegőnk, valamint, hogy megőrizzük az élővilág sokszínűségét.

A cikkben szereplő fotókat Kovács Máté Benedek készítette.